2000. év szöveges elnöki beszámolója, eredmények ismertetése


Egyesületünk az év elején folytatta azt, amit az előző év végén elkezdett. Térségi előadások szóltak az adózás időszerű kérdéseiről, valamint a biotermesztésről. Több iskolában videót néztünk a szelektív hulladékgyűjtésről és beszélgettünk ennek településeket érintő lehetőségeiről.
Februártól már kirándulásokat szerveztünk a KAC 'h' pályázatainkban felvállalt forrásokhoz (forrástakarítási- és vizvizsgálati program), valamint szemetet szedtünk több ponton. Erdőtakarítási programunk áthúzódott március elejére is, amikor is már belefogtunk a Keszthelyi-hegység több pontján a bálványfairtási programunkba és sikerült megtisztítani több Balaton-felvidéki Nemzeti Park területébe bevezető szakaszt.

Március közepével befejeztük madárodú kihelyezéseinket a Keszthelyi-hegységben északon Vállusig, kelet felé pedig Balatongyörökön át Lesenceistvándig. Március végén a szokásos Víz Napi vetélkedő lebonyolítására került sor 4 iskola és 5 óvoda bevonásával.
Április elején került megrendezésre a gyenesdiási óvodában a térségi Zöld Hetek rendezvény, melyen a házigazda székhelyű egyesületünk programjai más zöld szervezetek tevékenységével szerencsés összhangra talált.
Április 29-30-án "Rügyfakadás - Tavaszünnep" a bálványos regős présért - címszóval az
idén már két napos természetvédelmi- és kulturális rendezvényt hirdettünk a térség lakói számára, hogy együtt emlékezzünk a Föld Napjára. A rendezvényen több megye hasonló gondolkodású civil szervezete is jelen volt.
A Madarak és Fák Napján Balatongyörökön szabadidős programra, valamint jelképes faültetésre került sor. Itt több Keszthelyi-hegységet érintő munkában sikerült egyeztetni a helyi Balatongyöröki Ifjúságért Egyesülettel, akik helyben nagyon sokban segítik munkánkat.

Május közepén vállusi kultúrműsorra volt hivatalos egyesületünk, 28-án pedig kirándulást szerveztünk a környék fiataljainak és felnőttjeinek a Nemzeti Parkok Napja alkalmából Salföldre a Káli medence szívébe.
Június elejével több orchidea túra került megrendezésre a Balatoni régió néhány pontján, majd a hónap végén az egyesület hivatalos volt a Fehér Holló T.E. által szervezett zalaszántói természetvédelmi táborba. Innen előadások tartásáért jelképes támogatást is kapott csapatunk.

Július két szempontból is csodálatos volt, mivel egyrészt két mobil telefont kaptunk felajánlásként a Westeltől, másrészt pedig egy nagyon tartalmas hajókirándulás is ekkor került megszervezésre Badacsonyba, majd innen honismereti túrán vettünk részt.
Augusztus hónap első fele nagyon gyorsan telt el, ugyanis mindennapjainkat kitették a János-forrás helyreállítási munkálatai. Ennek eredményeképpen augusztus 15-én a forrás és szobrainak ünnepélyes átadására és avatására kerülhetett sor.

Eközben a vízvizsgálati eredmények az év eleiétől folyamatosok voltak (5 forrás esetében) és nem csak általános kémiai alkotók vizsgálatát kértük, hanem biológiai alkotókét is (ANT SZ) és igen érdekes összesített eredmények és hatástanulmányok jöttek létre, melyeket a télen egy előadás keretén belül ismertetünk is a nagyközönséggel.

A gyenesdiási szüreti felvonulás alkalmából szeptember 16-án egy un. bálványos regős prés került felállításra, mintegy hegyközségi szimbólum a Zalai Balaton-parti települések határában.

(Ennek ünnepélyes avatására és szüreti felvonulásba kapcsolására 2000. szeptember 16-án került sor. Ünnepi beszédet mond: Sümegi Gábor, alelnök)

Az itt élő emberek monda- és hitvilágát többek között a „Bálványos regős prés” elemeire faragva és egyes részeinek elnevezésével is megőrizték. Ez a csodálatos prés tölgyfából készült, amit évszázadokon keresztül használtak, s a faanyag ellenállva az idők viharainak, őrizte a titkokat, és szolgálta a magyar embert a nemes nedű készítésében.

Az elmúlt évszázad műszaki fejlődése romlásra juttatta ezeket a préseket. Ma csak az emlékük és egy-egy hírmondó példány található.

Darnay Dornyay Béla hagyatékát kutatva bukkantunk nyomára, s határoztuk el felállítását a hegyközségek bejáratánál. Jelképezve ezzel az ősi tudást és mívességet.

Szeptember 28-án évközi gyűlést tartottunk, melyen a tagság a háromnegyed éves beszámolót értékelte és örömmel nyugtázta, hogy újabb 2 település lakói (Zalakomár, Nemesvita) csatlakoztak egyesületünkhöz. (Az aktív tagság létszáma így 28-ra, a szimpatizánsoké közel 60-ra emelkedett. )
Szeptember végétől több felderítő és forráskutató utat tettünk iskolásokkal és tagokkal egyaránt, a Káli-medencében és a Balaton-felvidéken. (Az adatok később egy komplex Balaton régiós forráskataszter aktualizálásnál hasznosulnának.)
Szeptember végén a Takarítási Világnap alkalmából szemétszüretre került sor több értékes és veszélyeztetett Keszthelyi-hegységi ponton.

Októberben hagyományainknak megfelelően fásítottunk, idén Keszthely városának több pontján.

November végén sikerült felállítanunk a Balaton-parti települések egyik gyöngyszemén, Balatongyörökön a Szépkilátóval szemben azt a második régi főfás faprést, mely kisebb uradalmi présként még itt-ott fellelhető, de pusztuló néprajzi kincsünk. Egy kialakuló borút, a Pap-hegyi szekérút bejárójánál hirdeti újra a község, a szőlőhegy valamikori hegyközségi jellegét.

December nagyon enyhe volt, így az elejétől több alkalommal a bazaltos Kovácsi-hegyen felderítetlen, elhagyott rontott műtárgyas forrásfoglalásokat alakítottunk vissza természetessé. December végére és a következő év elejére maradt az a madárkarácsony, ahol is eleséget, odút és etetőt osztunk szét a térség több településének területén.

A 2000. évben még csak elkezdődött, de most már világosan látszik, hogy 2001-től tevékeny részt kell, hogy vállaljunk több térségi önkormányzat Programjának elkészítésénél. akciótervek kidolgozásánál.
Sokrétű adataink részben itt is hasznosulnak, de folyamatos a kapcsolattartás a Közép- Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőséggel, a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőséggel és a VlTUKI-val.

Összességében elmondható, hogy rendezvényeink mindegyike jól szerepelt a helyi, térségi és megyei média hasábjain egyaránt, s megértést és támogatást nyert a lakosok által is.

2000 /archivum/

A Forrásvíz Természetbarát Egyesület népi építészeti munkákkal és feladatokkal kapcsolatban igen sok felmérést és állapotrögzítést, valamint előadásokkal, fotókkal történő védelmi intézkedést tett.

A Szent Ilona kápolna temetőjében több értékes az 1800-as évek elején készített kőkereszt található. Ezek első készítői közé tartozott a Bécsből származott Joseph Czitterparth kőfaragó mester, akinek műhelyében készített legtöbb kőkeresztjén a feliratos alap fölött a dombormű Mária szobor és a corpus helyezkedik el.
Vannak azonban keresztek, ahol középütt nem csak egyszerűen egy Mária dombormű található, hanem három alak van. A bal szélen Szűz Mária, a jobb szélen Szt. János és középen Mária Magdolna, lábainál egy jól kivehető koponyával, kezében pedig kehellyel. A kehely szimbolizálja azt a kelyhet, amiből Mária Magdolna Krisztus urunk lábát megkente.
A koponya pedig érdekes legenda eredménye: Ádám és Éva kiűzetése után, amikor Ádám megöregszik, meghal és eltemetik a legenda szerint Jeruzsálemben a Golgotán; az volt az utolsó kérése gyermekeihez, hogy halála után az Édenkertből hozzák el három különféle fa magját, s ezt tegyék az ő szájába. Ezek az ide tett magvak később fává nőttek, aminek még külön jelentősége lesz, de mindenesetre Ádám koponyája így jelkép, s jelképezi azt az első embert, aki a bűnt elhozta az emberiség számára. Krisztus urunk vére pedig, ami a kereszten csorgott alá, a megváltást hozta el ezzel az embernek.
Sok Czitterparth szobron látható a koponya és a kelyhet tartó Mária Magdolna.

A Havas Boldogasszony templom nevéhez fűződő legenda is igen érdekes: Az első pápák idejében (Kr. u. 150 körül) egy gazdag római házaspárnak nem voltak gyermekei. Egyik éjjelen ez a házaspár és az akkori pápa (Libériusz) egyazon álmot láttak. Az álom az volt, hogy építsenek Mária tiszteletére egy templomot, de hogy hova, azt onnan fogják megtudni, hogy azon a helyen – igaz hogy nyár volt, de havat fognak találni. Később meg is építették a Mária Madgore nagytemplomot Rómában, s ez lett a Havas (vagy Havi) Boldogasszony templomok őse, innen kapták Európa templomai ezt a Mária védőnevet. A diási templom, tehát Mária típusú templom, ez a legendája.
Két szobra fent a párkányon a Festeticsektől „keveredhetett” ide, az egyik egy szőlőtermesztéssel, a másik pedig egy mezőgazdasággal foglalkozó alakot ábrázol.
Ez volt ugyanis a két legfőbb megélhetési forma a múlt század elején a helybélieknek. A gabonából és a szőlőből befolyt pénz tette jómódúvá, vagy szegénnyé az itt lakó eleinket. A maguk módján hagyták ránk emlékül azt, amit az utókor számára érdemesnek találtak, hogy megőrződjön.
Ezekre az értékekre ebben a szellemiségben gondoljunk és vigyázzunk mi is, ezzel is tisztelve az itt elhunyt őseinket.

  • 2000-től igen komoly erdőtakarítási programsorozat vette kezdetét a Keszthelyi-hegységben.
  • Ettől az évtől folyamatos a téli Madárkarácsony.

Néhány jó tanács a téli madáretetésről:

  • Késő ősszel és a tél elején többnyire még elegendő táplálékot találnak a madaraink; eddig az idei tél tökéletesen igazolta is ezt. Mínusz 5 Celsius-fok alatti erős fagyokban, összefüggő hótakaró, tükörjég és zúzmara esetén, azonban már csak kis esélyük van arra, hogy valami ehetőre leljenek. A laboratóriumi kísérletek azt mutatják, hogy mínusz 10 Celsius-fokos fagy esetén a cinege egyetlen éjszaka alatt feléli testtömegének csaknem 10 százalékát ahhoz, hogy a testhőmérséklete állandóan 40 Celsius-fok maradjon.
  • A madáretető számára legjobb olyan helyet választani, ahol nincs a közelben bokor. A táplálékot így megóvjuk a hívatlan vendégektől, a madarakat pedig az ólálkodó macskától.
  • A magevő madarak részére ma már széles választékban kaphatók kész eledelek a szaküzletekben. Ezek többnyire a napraforgó- és a kendermag 2:1 vagy 3:1 arányú keverékei, de ajánlható mák és lenmag is. A lágy eleséget evők kedvelik a marhafaggyúból és a búzakorpából álló keveréket. Ezt fél kókuszdióhéjba vagy virágcserépbe öntsük, s akasszuk fatörzsre egy ág fölött. (A Forrásvíz Természetbarát Egyesület székhelyén a megmaradt napraforgómag korlátozott mennyiségben még szétosztásra vár.)
  • A táplálékkal, valamint hó vagy zúzmara formájában télen is elegendő folyadékhoz jutnak a madarak. Külön ivóvízre tehát nem szorulnak. Olyan eledelt, amelyik alacsony hőmérsékleten megfagy, ne vagy csak nagy darabokban helyezzük ki. Ha ugyanis az apró falatokat jégkockaként lenyelik, azok bélgyulladást okozhatnak. Alapelv, hogy soha ne adjunk sótartalmú táplálékot és tiszta zsírt.
  • A nagyobb etetőhelyeken és az etetők nem megfelelő takarítása esetén nő a fertőzésveszély. A kórokozók az ürülékkel kerülnek oda és a szennyezett táplálékkal jutnak az állatokba. A szalmonellafertőzést arról lehet felismerni, hogy a beteg madarak nagyon szelídek, a tollazatuk felborzolódik és az ürülékük híg. Ha döglött madarat találunk, azonnal állítsuk le az etetést! Fertőtlenítsük az etetőket és távolítsuk el az ételmaradékot.
  • Kora tavasszal okvetlenül hagyjuk abba az etetést! A fiatal madarak ugyanis nem tudják megemészteni a kitett eleséget.

A már 11 éve működő Országépítő Alapítvány a magyarságtudat Szent István királyunk szellemében történő megőrzését elősegítendő 2000. évben felhívással fordult a települések lakóihoz. 
Ez a felhívás egyfajta pályázat is volt egyben, melyben kérték, hogy a települések határában, ha még létezik olyan több évszázados élő vagy a közelmúltban elpusztult fa, melyhez történelmi személy, esemény valós, vagy mesebeli történet, legenda fűződik, jelezzék az ott lakók.

• Egyesületünk Gyenesdiás és környékének öreg fáit számba vette, melyek a következők:

  1. A neves „Ferencz József-fa”.
  2. A nagyon jó egészségi állapotú Büdöskúti völgy nyárfái és valamikori vadkörtéje
  3. A műemlékek, emlékhelyek és sírhelyek fái, pl. Szt. Ilona sírkerti hársfák, valamint ilyen volt a Darnay kertből kivágott vén som (280 év) is
  4. Az őshonos fajok (tölgyek, kőrisek), pl. Cseri kapu mentén élő öreg tölgyfa (200 év) volt ilyen, ami 4 éve dőlt ki viharban
  5. Valamint a belterületeken élő vén fasorok, dió és mandula példányok

Az alapítványhoz beküldött pályázatban szereplő fák és facsoportokból a vén Ferencz József fájának sikerült egy emlékoszlopot elnyerni, mely remélhetőleg tovább hirdeti, majd ezt a nagyon szép legendát, mely szerint "Ferencz József itt ebédelt egy vadászat alkalmával".
Ez a fa aki esetleg nem tudná, a Pajta völgyi útnak a Büdöskúti völgybe való torkolatánál áll.
Mindmáig szép koronaformájú, országosan is jegyzett (közel 270 éves) bükkfa. (Törzsmérete: 675 cm, magassága: 30 m, koronája: 50 m átmérőjű.)
Nem messze a fától nagyon szép, már közel 50 éves ültetett fekete dió telepítést találunk, a hatlábú pajta helyén épült esőbeálló környékén.

Aki csak teheti kiránduljon, látogasson el a falu közigazgatási határában élő öreg hírnökhöz.

A famatuzsálem környezete kitisztításra került, akárcsak a 300 méterrel feljebb található nagyon szép kis eredi pihenő a Csider-kút környéke is.
A gépi és kézi takarításban részt vettek, ill. közreműködtek:
Tollár László, vállalkozó, Horváth ÉP. KFT, Kronstein István, valamint a Forrásvíz Természetbarát Egyesület tagjai.

Segítségüket a község nevében ezúton is köszönjük!

Rügyfakadás-Tavaszünnep:

2000-ben a rendezvény bevételeit több régi főfás faprés (bálványos regős prés) megmentésére és a térségben való felállítására fordítottuk.
Az itt élő emberek monda- és hitvilágát többek között a „Bálványos regős prés” elemeire faragva és egyes részeinek elnevezésével is megőrizték. Ez a csodálatos prés tölgyfából készült, amit évszázadokon keresztül használtak, s a faanyag ellenállva az idők viharainak, őrizte a titkokat, és szolgálta a magyar embert a nemes nedű készítésében.
Az elmúlt évszázad műszaki fejlődése romlásra juttatta ezeket a préseket. Ma csak az emlékük és egy-egy hírmondó példány található.