Nevezetes forrásvizek és kutak

Nevezetes forrásvizek és kutak

A Forrásvíz Természetbarát Egyesület számára, ahogy nevünk is utal rá, a legfontosabb megóvandó a víz. Térségünk szerencsésnek mondhatja magát ebből a szempontból, mivel a Balaton tava mellett számos forrás, vízfolyás, patak szeli át a területeinket.

Elmondható, hogy a Keszthelyi-hegység magasabb fennsíkjait vastag agyag takarja, így ezek a területek szinte teljesen vízmentesek, így emberi településre utaló nyomokat a régmúltból csak a nagyobb források és kutak, valamint tó partján találhatunk. 

Hévíz forrásának krátertava mellett számos forrást, forráscsoportot fellelhetünk. A vizek többsége a hegység lábainál tör fel: Gyenestől Györökig az Örzse-forrás, a Szent János-forráscsoport, a Fiszkút, a Festetics-forrás, a Római-forrás

A hegység belsejében talán a legismertebbek a Szent Miklós-forrás (Miklós kút) és a Büdöskút vize fakad. Sajnos a bauxitbányászat miatti vízkiemelés, valamint az elmúlt szárazabb időszak minimálisra csökkentette a vízhozamukat. A keszthelyi-hegységi települések mindegyikében található egy vagy több forrás, néhányat említve: Zalaszántón a Kovácsi-forrás, Tátika-Hidegkút, Várvölgyön a Pap –kútja, Reziben a Szentkút, Sümegprágán a Sarvaly-forrás, Lesenceistvándon a Máté-kút, Válluson a Csettegő-forrás. A források foglalásaikkal együtt helytörténeti és kultúrtörténeti értékeket is magukban hordoznak. Fontos megjegyeznem, hogy minden vizes élőhely ex lege, vagyis automatikusan védett.

Egyesületünk indulásakor, a kezdetekben az első forrás, melyet sikerült rendbe tenni önkormányzati és vállalkozói segítséggel, összefogással a gyenesdiási Szent János-forrás volt. Itt egy forráscsoport található, melynek az egyik jelentősebb forrását az 1800-as évek elején foglalták. A foglalást 1908-ban és 1913-ban, majd véglegesen 1953-ban újjáépítették. A ma már sajnos nem csobogó vizű, diási Szentjánoskút „életében" nagy változást hozott 1962. Ekkor került kiépítésre a Keszthely városába vezető nagy vízmű, melyet Léczfalvy Sándor főmérnök tervezett. Oly bővizűek voltak ezek a források, hogy az egykori Bujtor - Oswald-féle malmot is hajtották.

A kirándulások során találkozhatunk azokkal az erdei forrásokkal és forráshelyekkel, amelyek igen kellemes környezetben még valamelyest megmaradtak eredeti szépségükben. Pl. a már említett Válluson található Szent Miklós-forrás egykoron egy nagy halastavat is táplált az 1700-as években, amikor még szerzetesek éltek itt. Az egykoron itt megbúvó pálos kolostor teljesen elpusztult, már a helyét sem tudjuk pontosan. Ezt a területet hívták régen Vállusszentmiklósnak.

A Büdöskúti-forrás környéke is kedvezett a régi időkben egy tanya kialakításának. A környéken található erdők dús makktermése évszázadokon át egyedülállóan érdekes sertéstartás alapját biztosította: a nagy vásárokra hajtott kondákat e helyeken teleltették és hizlalták. Sarvaly és Büdöskút híres volt vaddisznótenyészetéről.

Egyesületünk által megújult közel egy tucat hegységbeli forrás. A rontott forrásfoglalásokat eltakarítottuk és természetvédelmi szakemberekkel újrafoglaltuk azokat, vagy bödönkutakat építettünk és a kisállatokra is gondolva erdei itatókat is létrehoztunk.
Kezdetben a Fehér Holló Természetvédelmi Egyesülettel karöltve, majd a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal együttműködésben több közjóléti „forrásöltöztetésen” vettünk részt.

Napjainkra bekapcsolódott a közjóléti fejlesztéseivel a Bakonyerdő Zrt is, így jóvoltukból megújulhatott a Hidegkúti és a Sarvaly-forrás és környezete. Ez utóbbi forrás nagyon szépen van foglalva. A föléje emelt építményen a következő felírás olvasható: Sarvaly insontis natura flore creato, presule sub Makay dona priora parit. Anno 1825.

Sokáig próbáltak ennek a latin szövegnek értelmet adni, de nem sikerült. Végre egy nyelvtudós felfedezte, hogy idők folyamán a "dona" szót valaki egy "t" betűvel megtoldotta, mely azt jelenti: "ajándékozza", míg a "dona" szó "ajándékot" jelent; a "t" betű elhagyásával helyesen volt lefordítható. A forrás és környezete nagyon szép a közel 40 db öreg fával, ez az un. Kútkert. A fák legnagyobb része hárs, de van több szil és gyertyán is a forrás körül.

Egyesületünk tagsága kutatja és végzi a régi feliratok rekonstukcióját, információs táblák kihelyezését, forráskirándulásokat, valamint a források környezetének folyamatos rendezését, hozamvizsgálatokat.

Civil közösségünk számára fontos ezen élőhelyek megóvása, tisztán tartása, így egy-egy család vállalt fel egy forrást, melyeknek környékét a mai napig takarítják, gondozzák; úgy érzem, hogy hatékonyan működik ez, melyhez sok lelkes tagra, kitartó munkára és természetesen pályázati pénzre is szükség van.

Gálné Németh Ildikó, elnök